A sokgyerekes családmodell Magyarországon csak javaslat, máshol azok körében is sokkal gyakrabban fordul elő, akik új, valóban családi autót is megengedhetnek maguknak. Nekik készül a SEAT Alhambra, melyre kereslet itthon is van, de a kipróbált változat 13 millió körüli ára sokakat visszatart.

Az egy ülésre, vagy egy családtagra vetített ár már nem annyira magas, ha legalább két, alsó-középkategóriájú és hasonlóan felszerelt autót vált ki a SEAT egyterűje, de optikailag akkor is rosszul mutat. Azok a szolgáltatások, amiket a felhasználó igénybe vehet az Alhambrába viszont pénzbe kerülnek, ami megint csak magyarázat az árra. Az utazás során együtt töltött órák viszont megfizethetetlenek.

A VW konszern közepesnek tekinthető egyterűje a felső-középkategóriás modellekkel áll versenyben, és akkor fordul javára a kocka, amikor 4-5 felnőttnél, vagy 2-3 gyermeknél több egyidejű szállítására merül fel az igény. Ilyenkor a limuzin, vagy kombi karosszériák már "elvéreznek", és jönnek az egyterűek. Árnyalja a képet, hogy ezek az autók, és így a SEAT Alhambra is feleslegesen magasak. A bent ülők feje felett 15-20 cm is lehet a tetőig, ami kívül is meglátszik az autón, ennyivel nagyobb a homlokfelülete és a légellenállása. Ma, amikor a környezetvédelem, a hatékonyság a legfontosabb szempontok közé tartozik, ez egy felesleges támadási felület is egyben. A belső térérzetet nem rontaná az alacsonyabban húzódó tető, és ahogy a kipróbált autóban is volt, a nagyméretű üvegtető miatt a térérzet óriási. A vízszintes kiterjedésekkel sincs baj, az első két sorban a láb- és vállterek is hatalmasak. A harmadik sorban már nem ennyire fejedelmi a helyzet, ott a lábaknak kevesebb hely jutott, és a combok sem lehetnek vízszintesen, hanem a térd magasabbra kerül, m int a csípő. Ennek ellenére még rövidebb - az ország határain belül szinte bárhonnan bárhova - vidéki utakra felnőttek számára is elviselhető ott az utazás.

Az autót irányító személy szemszögéből vizsgálva a helyzetet sötétben a sok kis piros fény a legfeltűnőbb jelenség. Már az ülés beállítása előtt ért ez az impulzus. Egy autóban a piros fény általában valami vészhelyzetre szokta felhívni a figyelmet, de az Alhambrában szinte minden - az ajtók, a tető és a műszerfal is - ebben a fényben dereng. Nem olyan erősen, mint pl. a töltés- vagy olajnyomás jelző lámpa, de a régi iskolát követő felhasználók számára ez zavaró lehet. Ennek feldolgozása után következett az ülés és a kormány beállítása, amire azonban egy hét is kevés volt. Ha a pedálokhoz - ezek az autó egyik leginkább fix pontjai, a VW konszern padlólemez stratégiája szerint az első tengely és a pedálok távolsága az állandó, minden más szinte teljesen szabadon alakítható - állítottam az ülést, a kormányt nem sikerült jól beállítani, ha pedig a kormány kerül jó helyre, a lábak álltak rossz szögben, ami száz kilométernél rövidebb távolságon is már kényelmetlenséget okozott.

A többi kezelőszerv azért is esett jól kézre, mert a DSG váltónak is köszönhetően a kormánykereket csak a legritkább esetben kellett elengedni. Míg más márkáknál az "Auto hold" funkciót - ami megakadályozza, hogy megállás után kúszni kezdjen az autó, tehát nem kell folyamatosan a féken tartani a lábat - minden beindítást követően újra kell aktiválni, a SEAT esetében ezt elég egyszer megtenni, az autó emlékezni fog rá, így ehhez sem kell a két ülés között sűrűn matatni. Az más kérdés, hogy az általában zöld színű visszajelző fény ebből az autóból kimaradt, így csak érezni lehet a funkció működésbe lépését, látni nem.

Mivel a kipróbált autó a márka legújabbjai közül való, így a 2,0 TDI motor AdBlue adalékkal teljesíti a környezetvédelmi előírásokat. A 7 ezer kilométeres teljes futásteljesítmény után még 2 000 km-re elegendő adalék volt a 17 literes tartályban. A bal hátsó ülés mellett, mögött, a csomagtérből hozzáférhető helyen levő nyíláson keresztül lehet a 170-200 Ft/l áron beszerezhető adalékkal időben feltölteni, ugyanis a tartály kiürülése esetén az autó nem indítható.

Minden valószínűség szerint ugyanennek köszönhető a menetteljesítmények alakulása is. Az Euro 5-os 2,0 TDI-hez képest érezhetően lomhábban viselkedik az Alhambra - és így volt ez a korábban kipróbált Skoda Superb esetében is -, miközben "papíron" nem lett gyengébb. A motor működése, viselkedése azonban teljesen más, elveszett belőle az a lökéshullám szerű megindulás, ami korábban jellemezte. A DSG váltó működése - pontosabban annak érzete - romlott, időnként kifejezetten durván váltanak a tengelykapcsolók a páros és páratlan fokozatok tengelyei között.

A SEAT Alhambra gázolajból kereken 7 liternyit igényelt 100 kilométerenként kevés városi, annál több autópályán megtett kilométer után, ami abszolút értékben nem kiemelkedő, de a szállítható személyekre vetítve már nem rossz érték.

Forrás:http://www.portfolio.hu